Hiszek Istenben és azt hiszem, a hazámat is szeretem, amennyire a hétköznapi impulzusok ricsajában, dolgozó emberként lehet. Lobogott bennem ez a tűz annyira, hogy képes lettem volna bármire. Ma már értetlenül nézek azokra, akik bármiféle kérdőjel nélkül, helyezik a magyar nemzetet a világ népei fölé és vörösen izzó gyűlölettel tekintenek mindenkire, aki megkérdőjelezi, hogy a mi népünk talált fel az égvilágon mindent és nincs nálunk nemesebb faj a bolygón.

Ismétlem, szeretném, ha a magyarság valóban olyan lenne, mint az ilyen emberek fantáziájában. Örülök a magyar haderő fejlesztésének és tartalékos szolgálatot is vállaltam, azt hiszem ez a legtöbb, amit családja megélhetéséről gondoskodni vágyó férfiként megtehetek.

Én magam elhiszem, hogy rokonságban állunk a hunokkal, de a finnugor elmélet egyes elemeitől sem idegenkedem. Ebbe csak azért nem mennék bele, mert nem vagyok a téma szakértője és semmi szükség az indulatos vitára, amikor nem tudok róla eleget.

De könyörgöm! Ez mi a búbánatos, rongybatekert, szultán udvarában rejtegetett, Mikulás bajszán billegő, bosszúálló kócos rosseb?!

 Fankadeli számai, bevallom, eleinte tetszettek. 2006-ban valami történt, úgy tűnt, a baloldali demagógiának befellegzett. A Magyar földre sorai akkor, nagyon betaláltak. Aztán kiderült, hogy a Koeházzy nem annyira önzetlen és ragyogó lelkü ember, rapperek tálaltak ki az üzleti módszereiről és kezdett hiteltelenné válni. Ehhez társult a zártszájú, mélázó szövegelés, az egysíkú mondanivaló. Hamar leszoktam róla.

Tóth Gabinak szerintem nagyon király hangja van. Mint embert, illetve ami a képernyőn átjön róla, nem csípem. De van az a pénz, amiért ehhez a nevét adja?!

A klip aztán különösen igénytelenül a Medieval Total War magyar történelemre ráhúzott animációit használja, ami tíz éve még elment volna, de Kecskeméten személyesen is ismerek grafikust, aki különbet köpött volna ennél.  Ezzel felváltva nézni az átszellemült arcú Fankadelit és hallgatni Tóth Gabi duruzsolását, a mai nap legrosszabb élménye volt.