Ha van gyereked, és elérte, vagy túl van az óvodás koron, akkor ismered a Maszkabált. A fiammal jó sokat tudtunk belőle és a Skót részénél elég konkrét feltételeket határoz meg az igazi férfira vonatkozóan: dudán játszik, vörös szakálla messzire látszik, mindig zord és szoknyát hord. De vajon milyen a valóságban az igazi férfi? És én az vagyok-e?

Egyáltalán milyen nézőpontból kell ehhez a kérdéshez közelíteni? Milyen az igazi férfi a nőnek? Egy másik férfinak? Egy gyereknek? A feministáknak? A liberálisoknak? A szélsőjobbnak? A melegeknek? Magamnak?

A mai kultúrális közegben nehezebb és könnyebb is megtalálni a választ erre a bonyolult kérdésre. Manapságvan viszonyítási alapunk, hiszen jól tudjuk, a régi időkben milyen volt egy igazi férfi: Van legalább egy fia, képes megsemmisíteni az ellenséget, hisz Istenben és gondoskodik a családjáról. Egyszerű. Dolgozd végig az életed, szeresd a családod, a hazád és ha végére érsz földi életednek, irány a Mennyország. Ha nem ilyen vagy, nem vagy férfi és nem vagy méltó a társadalom tiszteletére.

Munkácsy, a "vad magyar", az egyik nagy kedvencem, eszerint nem volt az. Igaz, hogy elájultak a festményei láttán, de amennyire én tudom nem volt gyereke és nem vett részt egyetlen háborúban sem. Mégis, elég ránézni és babonás rajongás fog el minket a torzomborz szakálla és a kemény tekintete láttán.

Ma, úgy lehetsz férfi, ahogy akarsz. Lehetsz affektáló divatdiktátor, bokanadrágos zenész, könnyes szemű szépfiú, MMA harcos, senki nem fog megvetni. Legalábbis szemtől szemben. Ha Munkácsy megjelenne Budapesten, igencsak összevonná a szemöldökét és kiosztana egy-két pofont a hipsztereknek, akik kiröhögnék. mert kétségem sincs affelől, hogy a régi idők élre vasalt úriembere csak megvetéssel találkozna. Boomer lenne, aki semmit sem tud a haladásról és képtelen a fejlődésre. Ugyan, kit érdekel a hazaszeretet, amikor a Fortnite-on új event jön és a Minecraftban akár CR7 házát is megépítheted?

A gyerek Einstein vajon a Facebook hírfolyamot görgetné ahelyett, hogy fizikai anomáliákat oldana meg? Képes lenne leküzdeni a tömeg viselkedésének gravitációját, és valami nagyszerűt alkotni? Tudnánk ma a fekete lyukakról? A fénysebességről?  A relatívitás elméletről? Vagy csak egy átlagos tanácstalan tinédzser lenne, aki nem tudja eldönteni, hogy akar-e állást egyáltalán, ha kilép a naaaagybetűs életbe?

Nem vagyok sem Munkácsy, sem Einstein. Egyre inkább blogger vagyok. De ugyanakkor utódokat nemzett hímnemű is, aki felelősséggel tartozik a következő generációért. Azt hiszem, ezzel meg is találtam a választ a nagy kérdésre a saját valóságomban. Lehetek szentimentális, és sírhatok az Armageddonon, mikor Bruce Willis aktiválja az atombombát, küszködhetek kétkezi munkásként, bosszankodhatok a rendetlenség miatt. Lehetek katona, tűzoltó, vagy orvos, egy gyerekes, hétgyerekes családapa, vagy friss házas. Programozó, repülőgép-szerelő, vagy asztalos.

Egy feladatom van. Ez tesz férfivé: Jobbá kell tennem a világot!

Akár a Mennyei királyság kovácsának ajtaja fölé, nekem a homlokom belső oldalába kell belevésnem a kérdést:

"Férfi-e az, ki nem teszi jobbá a világot?"

Mert igaz a mondás. Mi vagyunk a fiaink felnőttkori tükörképei és a lányaink első szerelmei.
Le kell győnünk, oda kell adnunk magunkat a következő generációnak, példát mutatva és irányítva.
Nem mindig használ a kérés, egy férfinak néha parancsolnia és büntetnie kell.
Szentségtörés, de olyanná kell válnunk, mint az Isten. Igazságosnak és szigorúnak kell lennünk, de csakis a szeretet útján.

Dolgoznunk kell. A saját kis közegünket kell jobbá tennünk, hogy a gyerekek, akik felnőnek olyan értékrenddel élhessenek a repülő autók, a teleportálógépek, az organikus művégtagok és a csillagközi utazás évszázadaiban, amit nem tud kikezdeni sem a tudomány, sem az érzékelésen túli világ sötét erői. 

Ha jól csináljuk, a lányaink olyan férfiakat akarnak majd választani, akik jobbá tették és megmentették a világot. A fiaink pedig olyan nőket keresnek majd, akik igazi nőként fogadják el a nekik kijáró tiszteletet és méltó társai lehetnek egymásnak.

Tudom, kicsit megfoghatatlan, kicsit szabópéteres volt mindez. De a mögöttes tartalom megtölti majd ezt a blogot. Ha akarsz, velem tarthatsz. Ha nem, a te döntésed. Végül is, olyan színesen szép a világ, ahogy van.